Valaha régen az emberek térképekkel autóztak. Papír alapú, gigászi, harmonikaszerű térképekkel, amiket sosem lehetett visszahajtani rendesen. Aztán jött a forradalom: a GPS. Eleinte csodáltuk, ma már… nos, inkább csak szenvedünk tőle.
A GPS hangja mindig olyan, mint egy angoltanár, aki csalódott benned. „200 méter után forduljon balra.” – mondja hidegen, minden érzelem nélkül, miközben te a második sávban vagy, és a belsőben egy kamion próbál rád tolni. Mire végre balra fordulnál, már jön is a passzív-agresszív kórus: „Újratervezés.” Mintha azt mondaná: „Hát, ezt is elszúrtad, gratulálok.”
És miért van az, hogy a legrosszabb pillanatokban hallgat el? Mintha direkt várná, hogy elbizonytalanodj. „Most kellett volna lefordulni? Nem szólt! Most szólt? Melyik kihajtó???” És mire rákérdeznél, már eltévedtél. És jön a klasszikus: „Forduljon meg, amikor csak lehetséges.” Ja, persze. A körforgalom közepén? Vagy inkább a lehajtó utáni földúton?
Néha váltasz hangot. Kipróbálod a férfi hangot. Aztán a brit nőt. Aztán azt, amelyik mókás akar lenni. De mindig ugyanoda jutsz: a felismeréshez, hogy egy algoritmus próbálja megmondani neked, merre menj – miközben ő soha életében nem ült dugóban reggel 8-kor a Nagykörúton.
A GPS nem barát. Nem is ellenség. Ő a rideg valóság hangja. Egy algoritmus, akinek nincsenek érzései – csak útvonalai. És néha, amikor már harmadszorra küld vissza ugyanarra az elkerülő útra, akkor érzed: „nem is az út a fontos… hanem hogy legyőzzelek.”
👉 Ha már a GPS is feladta veled, lehet, hogy nem csak az útvonalat kell újratervezni. Nézd meg, mit kínálunk: autofelvasarlas.com/rolunk
