Van egy mondat, ami annyira gyakori a magyar autóhirdetésekben, hogy már-már népdal:
„Egyetlen gondos tulajdonostól, megkímélt állapotban.”
És ettől a pillanattól kezdve már tudjuk, hogy jön a kamuopera első felvonása.
Ez az autó hirdetés szerint sosem látott kátyút, mindig garázsban állt, és csak vasárnaponként használták templomba meg vissza. 20 év, 112 000 km. Persze. És a Mikulás is az Auchan parkolójában tankol.
A valóság? Az autó gazdája minimum hét. Az egyik ételfutár volt, a másik pizzás, a harmadik meg egy román határ menti fuvarozó, akinek a fő szórakozása az volt, hogy megnézze, hány fokig forrósodik a motor olaj nélkül.
A kilométeróra? Háromszor újraindult. A „végig vezetett szervizkönyv” egy Hello Kitty jegyzetfüzet, benne azzal, hogy „fékszett csere – majd egyszer”.
A „rozsda nincs rajta” kitétel igaz is – mert már nincs karosszéria, amin lenne. Csak tapasz, alvázvédő és remény. Olyan ez, mint a kézzel írott önéletrajz: papíron szép, de ha utánanézel, kiderül, hogy az illető 2 hónapig volt „projektmenedzser” egy kávézó vécéjében.
És mégis: szeretjük ezeket a hirdetéseket. Mert adják azt az illúziót, hogy valahol létezik az a bizonyos megkímélt autó, ami tényleg 78 éves orvos bácsié volt, aki csak akkor vezette, ha nem esett. És van, aki tényleg elhiszi. Mert reménykedni emberi dolog. Még ha az autó alatt közben már derékig lóg a kipufogó.
👉 Ha kíváncsi vagy ránk: Rólunk oldal
