Németország. Az ország, ahol a bal sáv nem csak aszfalt. Ez egy dimenzió, aminek saját gravitációja, saját lakói és saját törvényei vannak. Itt nincs „majd kicsit gyorsabban megyek” – itt vagy 200-zal repülsz, vagy a tükörben látod a veszted.
A történet mindig ugyanúgy kezdődik: te, 150-nel, büszkén, hogy „most aztán tempósan haladunk”. Már majdnem úgy érzed, hogy Schumacher vagy… amikor a tükörben megjelenik egy fekete Audi. Nem „feltűnik”. Megjelenik. Olyan közel, hogy a rendszámról le tudnád olvasni, mikor járt utoljára rovarirtáson. Egy pislogás, és már nincs ott. Nem előzött – teleportált.
A bal sáv urai nem sofőrök. Ők fénysebességű entitások, adaptív tempomattal, beépített radaros szemmel, és azzal a képességgel, hogy mindig ott legyenek, ahol nem kéne. Nem mosolyognak. Nem integetnek. Nem is emberek, csak mozgó figyelmeztetések.
A többiek? Ők a jobbsáv törzslakói. A nyugdíjas házaspár lakóautóval, aki a következő pihenőnél már megáll kávézni. A holland család, tetején 6 biciklivel és egy kajakossal. És a kamionos, aki épp most döntötte el, hogy a 1 km/h-val lassabb kollégáját meg fogja előzni… a következő három kilométeren.
A középső sáv a demilitarizált zóna, ahova menekülhetsz. A jobbsáv a béke szigete – de sosem éred el, mert mindig történik valami.
Tanulság: Német autópályán kétféle sofőr van: aki előz, és akit előznek. A többiek már otthon vannak.
Ha érdekel, hogy kik vagyunk mi, akkor jel és olvas rólunk egy kicsit: https://autofelvasarlas.com/rolunk/
