Nincs is kellemetlenebb érzés, mint az a fél másodperc, amikor már kifizetted a benzint, beültél, becsatoltad az övet, indítasz… és BUMM. Ott lóg a töltőpisztoly a kocsi oldalában. Mert tankolni mindenki tud – de elindulni utána? Az már egy másik műfaj.
Ez az a pillanat, amikor elhiszed, hogy uralod a helyzetet. Kiszállás – pipálva. Bankkártya – sikeres. Kávé? Nyilván elhoztad. Motor indít – stimmel. És aztán… a legnagyobb benzinkutas félelem: a csövet nem húztad ki. Még jó, ha a szomszéd sávból integetnek, vagy egy kedves hang szól: „Uram, a pisztoly!”
De van ennek egy finomabb verziója is. Az, amikor a tanksapkát felejted nyitva. És száguldasz hazafelé, mint aki jól végezte dolgát, miközben hátul lobog a kis ajtó, mint egy zászló, jelezve a világnak: „ő most nem figyelt.” És persze mindig akkor történik ez, amikor a legnagyobb menőségben vagy – napszemüveg, zene, könyök az ablakban, maximum stílus.
A tankolás utáni bénázás univerzális jelenség. Olyan, mint amikor elfelejted, hova parkoltál. Vagy amikor rossz oldalon állsz be a kúthoz, és csak ülve bámulod, hogy a töltő túloldalon van. Igen, mind megtörtént. Igen, mind velünk.
És ne feledkezzünk meg a „megnyomom-e a szagelszívó gombot vagy nem” kérdéséről. A pultos rád néz, te meg eljátszod, hogy tudod mit csinálsz. „Igen, kérek blokkot. Igen, zöld benzines volt.” Miközben csak reméled, hogy nem hozol szégyent a családodra azzal, hogy nem tudod, melyik a 95-ös és melyik a dízel.
Mert tankolni egyszerű. De emberként viselkedni utána? Az már művészet.
👉 Ha úgy érzed, eljött az idő, hogy egy új autóval új szokásokat is tanulj – nézd meg, mivel foglalkozunk: autofelvasarlas.com/rolunk
