Hidegindító Blog

Valamikor a kétezres évek közepén, mikor a telefonok még csattogtak a zsebben, és a szolibérlet volt a státuszszimbólum, Paris Hilton Prágába látogatott.

Ausztria. Rend. Nyugalom. Kanyargós utak, ahol még a fák is szabályosan nőnek.
Mi meg: magyar rendszámmal, jól megtankolt dízellel, Google Maps szerint „csak 6 perc a hegy”.

Az autóeladás legnagyobb ellensége? Nem a NAV, nem a kamu vevő, nem is a rozsda.
Hanem a szomszéd.
Igen, ő. Az a fazon, aki sosem ad el semmit, de mindent jobban tud.

Látszólag nyugodt emberek vagyunk. Bevásárolunk, dolgozunk, gyereket viszünk oviba. De amint beülünk az autóba, valami megváltozik. A szem szűkebb lesz, a kéz erősebben markolja a kormányt, a láb remegve keresi a pedált – mert elindult a verseny.

Van egy mondat, ami annyira gyakori a magyar autóhirdetésekben, hogy már-már népdal:
„Egyetlen gondos tulajdonostól, megkímélt állapotban.”

Ha van hely, ahol a magyar autós lelke igazán kiteljesedik, az nem a versenypálya, nem az autószerviz, nem a driftverseny. Hanem a benzinkút.

Vannak helyek, ahol az emberi személyiség új szintre lép. Az operaház? Nem. A Himalája csúcsa? Ugyan. Az igazi átlényegülés az autómosóban történik, amikor kezedbe kerül a nagynyomású mosópisztoly.

Azt gondoltad, hogy a legjobb akciófilmek Hollywoodban készülnek? TÉVEDÉS! A legnagyobb drámák, fordulatok és Oscar-díjas performanszok nem Kaliforniában, hanem a Budapest–Hatvan útvonalon zajlanak.

Van egy különleges jelenség, amit csak az ért meg igazán, aki legalább egyszer járt magyar faluban. Egy kisbolt, néhány régi autó, és bennük emberek – csak úgy ülnek.

Van egy sáv, amitől még a legtapasztaltabb sofőr szorongani kezd. Egy sáv, ahol semmi nem biztos – kivéve a stressz.