Üdv a városi gladiátoraréna kőrengetegében, ahol nem karddal, hanem index-sel, gázpedállal és parkolóhelyekkel vívják a csatákat! Budapest belvárosa nem közlekedés – ez egy túlélő reality, ahol mindenki főszereplő, és minden másodperc egy újabb adrenalinfröccs.
Nézzük a játékosokat:
A pizzás futár – Ő nem vezet. Ő teleportál. Ha kell, járdán, ha kell, sétálóutcán. Úgy vágja le a sarkokat, hogy a térkép is sír tőle. Ha kinyitod az ablakot, nagy eséllyel belehallgatsz egy Bluetooth-füleses pizzarendelésbe. 12 perc? Ő már 10 alatt is visszafelé jár.
Az SUV-s anyuka – Három gyerek, két iskolatáska, egy Golden Retriever, egy babakocsi, és a művészet, ahogy párhuzamos parkolás közben hátranéz, rászitál a hátsó ülésre, és közben valahogy eltalálja a centit. Közlekedési hős. Néha tanknak tűnik, de szeretetből ütközik.
A kockásinges e-rolleres – Startupozik, kávét szürcsöl, AirPods a fülében, és elhiszi, hogy halhatatlan. Megállni nem tud, indexelni nem akar, de minden zebra az övé. Egy keréken, egy kézzel, két lábon a trend szélén.
A gyalogos, aki épp Insta-sztorit készít – Ránéz a zöld lámpára… majd a telefonjára… majd megáll a zebrán, hogy filtert váltson. Közben egy villamos, két futár és egy bringás fohászkodik.
A bringás messiás – Full felszerelés, GoPro, láthatósági mellény. Szívében Tour de France, fejében GPS. Ő úgy veszi be a körforgalmat, mint más a kávét reggel. Kivéve, ha egy SUV keresztbe áll – akkor jön a passzív-agresszív csilingelés.
Mindenki siet. Mindenki fontos. És mindenki azt hiszi, hogy ő az, aki jogosan van ott. A valóság? Ez egy tánc. Egy tökéletlenül koreografált, de valahogy mégis működő városi szimfónia.
És hogy ki nyer? Hát, az, aki ma este épségben hazaér.
