Van, aki tisztán hagyja. Van, aki feldíszíti, mint egy karácsonyfát. A visszapillantó tükör nem csak közlekedési segédeszköz – ez egy személyes kiállítási tér, ahol az autós lelkivilága kint lóg a szélvédő mögött.
A minimalista – Semmi nincs rajta. Csak a tükör. Csillog, villog, és a sofőr minden pillanatban úgy érzi magát, mint egy Forma–1-es pilóta.
A nosztalgikus – Plüssmaci, horgolt dísz, vagy egy régi kulcstartó, amit még az első autójából mentett meg. Ezek az apróságok nem díszek – ezek történetek.
A szerencsevadász – Négy levelű lóhere, buddhista amulett, vagy egy mini Szent Kristóf medál. Ő az, aki hisz abban, hogy egy kis talizmán megmenti a piros lámpáktól… és a traffipaxoktól.
Az illatőrült – Illatosító csodák minden formában: fenyőfa, rózsa, vanília. A kocsi illata alapján megmondod, ki ült benne utoljára – és mikor.
A titokzatos – Fekete kendő vagy napszemüveg, ami nemcsak stílus, de egy üzenet is: „Én nem vagyok akárki.”
A visszapillantód tehát nem csak arra való, hogy lásd, ki jön mögötted. Hanem arra is, hogy megmutasd: ki vagy te. Legközelebb, amikor beülsz az autódba, csak nézz bele – és gondold át, mit mesél rólad.
